Ősi kezdet

Fuerteventura alapja több, mint 30 millió évvel ezelőtt kezdett felemelkedni az óceán mélyéről, a felszínen azonban csak 23 millió évvel ezelőtt kezdett láthatóvá válni a sziget. Ezt hosszú nyugalmi állapot és ezzel együtt erős erózió követte, majd egy második vulkánikus korszak követte, mely megadta a sziget végső formáját. Miután ez véget ért, újabb nyugalmi korszak és a passzátszelek által meghatározott időjárás felszínalakító erejének eredményét,  egy különleges felszínt csodálhatunk meg.

Az első telepesek

Fuerteventura őslakóiról számos legenda szól, ez annak a következménye, hogy kevés írásos emlék maradt fent a korból. Különböző elméletek vannak az első telepesekről, a sziget több hullámban, Kr.e. 1000 és 300 között népesült be, de még mindig nagy a bizonytalanság. A tudomány legújabb állása szerint az őslakók egy része az arab berber törzs leszármazottja volt, a helyiek Mahosnak nevezik a bennszülötteket. A berber szál bizonyítéka a szigeten elszórva fennmaradt feliratok és metszetek, továbbá vallási emlékhelyek melyek kapcsolatban állnak a szomszédos kontinenssel, Afrikával.

A gyarmatosítás

Jean de Bethncourt normann nemes, lovag és kalandor hódította meg a szigetet a 15. században és fennhatósága alatt megkezdődött Fuerteventura gyarmatosítása.
Létrehozták az első települést 1404-ben, Betancuriának nevezték el a hódító után. A mai Betancuria közigazgatási terület kedvelt kirándulóhely, az egyik legszebb hely a szigeten, történelme gazdag, hiszen a kanári szigetek egyik első fővárosa is volt.
A hódításig két királyság, Maxorata (innen származik az őslakosok neve: mahoréró) és Jandia létezett, két bennszülött király, ebben az időben Guize és Ayoze kormányozta a szigetet, melyet a legkeskenyebb pontján, a mai Betancuria magasságában egy kőfallal fizikailag is kettéosztottak.

A 15. századtól a 19. századig a sziget független tartomány volt egészen addig, amíg spanyol tartománnyá nem vált, melynek következtében még tovább erősödött a katolicizmus.